December 15-én hajnali 4-kor
elindultunk. Az utasok nagyon fáradtak voltak, nem is csoda hisz nem szokás
ilyen korán kelni általában. Mikor felkelt a Nap, kezdett felélénkülni a
társaság, elértünk a Dunántúlon egy olyan területet, ahol rengeteg szélerőmű van.
Mindenki csodálkozva nézte a hatalmas fémmonstrumokat, hisz a mi kis városunk
környékén nem lehet találni ilyen építményeket.
Miután
mindenki kiért a régi kincsek kavalkádjából elindultunk Bécs legnagyobb karácsony
előtt rendezett vásárának forgataga felé. A városháza körül rendezett
ünnepélyes vásár sokkal nagyobb volt az előtte meglátogatott Schrönbrunni
vásárnál. Hatalmas világító koszorújától a fák különleges díszítésén át a
gyönyörű világító boltíven át, rengeteg szemet gyönyörködtető látványosság
volt. Itt is lehet kapni jellegzetes bögréket, például mókás csizma alakút is. A
rengeteg árus rengeteg kézműves terméket kínált, köztük voltak kerámia, textil,
fa és még sok más anyagból előállított karácsonyi díszek, használati tárgyak,
ékszerek, ezek mellett sok féle édesség, meleg ételek, forralt borok és még sok
mást lehetett megkóstolni. Sajnos a kedvünket egy kicsit elrontotta az eső, ami
már a múzeumnál el kezdett esni, de szerencsére egyik jó barátnőmmel
felvidítottuk egymást az esőben.
Hazainduláskor
mindenki ázott verébként vánszorgott fel a buszra és indultunk vissza kicsi
Hódmezővásárhelyünkre szomorkásan, de élményekkel telten.