Változó iskola – Torma Brigitta szemével
Torma Brigitta, a HISZK Eötvös József Székhelyintézmény 12. a osztályos tanulója – novellájával - 4. helyezett lett a Debreceni Neveléstudományi Intézet által kiírt országos pályázaton. Brigittával a díj átvétele után beszélgettünk.
Már rendelkezel alkotói múlttal. Fel tudod idézni a kezdeteket?
14 éves voltam, amikor megírtam az első versemet. Azután teljesen másként láttam a világot, nyitott szemmel jártam, és mindenben az ihletet kerestem. Ekkor még a Városomban (Mindszenten) voltam általános iskolás, és irodalom órán Ady Endréről tanultunk, azelőtt is olvastam néhány versét, de akkor valahogy másként láttam az írását és akkor ötlött belém, hogy én is írni szeretnék. Későbbi tanulmányaim folyamán pedig Mikszáth és Móricz Zsigmond írásai voltak rám nagy hatással, de mindezek mellett kedvenc olvasmányaim közé tartozik Kosztolányi, Babits és Petőfi is.
Van-e valaki/valakik akik elsőnek olvashatják verseidet/írásaidat? Véleményük alapján módosítasz-e műveiden?
Az írásaimat mindig a párom láthatja legelőszőr, utána pedig a húgom és a szüleim. Az írás terén eléggé makacs vagyok, néha hat rám a véleményük és változtatok a műveimen, de általában addig töprengek és érzek egyfajta hiányérzetet, míg vissza nem térek a saját gondolatomhoz.
Első versedről már szóltál. Mi fordított a próza felé?
Egészen idén januárig csak verseket írtam. Az első novellámat a 85 éves dédimamám elbeszélései alapján írtam meg. Régóta bennem volt a gondolat, hogy a szép és értékes történeteit meg kellene őriznem valahogy a többi generációnak, ezért próbálkoztam meg a novella-írással. 1 hónapig írtam a művet, mely az Anna címet kapta. A kész munkát megmutattam Szabó Gabriella tanárnőnek, aki később ösztönzött a további próbálkozásra és így írtam meg az Utazó című novellámat a pályázatra.
A pályázatot a Debreceni neveléstudományi intézet írta ki Változó iskola címmel. Ez egy esszé/novella-író pályázat volt az iskola és a nevelési módszerek változásáról, és hogy ezekre milyen módon gyakorol hatást a modern technika. A pályázat kissé kifogott rajtam, mert távol áll tőlem a számítástechnika világa, így idegenkedtem tőle, de a leadási határidő előtt egy héttel ihletet kaptam, és minden időm a novella megírására fordítottam. Az írást a határidő vége előtt egy nappal juttattuk el e-mailben a pályázat kiíróinak Szabó Gabriella tanárnővel. A díjazásról pedig pár héttel később e-mailben értesítettek egy csatolt meghívóval Debrecenbe. Az oda út pedig kész kaland volt... tervezem, hogy írok egy útinaplót a történetéről.
A személyes meghívás sugall további lehetőséget is. Jól gondolom?
A pályázat által sok lehetőséget kaptam, az egyik , hogy publikálni fogják a művemet, és ezáltal egy kicsi magabiztosságot és ösztönzést gyűjtöttem arra, hogy további pályázatokra nevezzek, most is van két pályázat, amire szeretnék nevezni. Emellett egy internetes íróklubban is rendszeresen publikálok, ahová nem rég nyertem felvételt. Az ott kapott pozitív vissza-jelzések is ösztönöznek, hogy igenis, van értelme az írásomnak és elgondolkodtatja az embereket. Legutoljára az egyik versemre azt a visszajelzést kaptam, hogy nagyon hazafias és Radnóti eclogáinak hangulatát idézi meg.
Érettségi előtt állsz. Újabb lehetőség a továbblépésre. Az írásnak milyen szerepet szánsz életedben?
A későbbiekben Szegeden szeretnék tanulni magyar-rajz szakos hallgatóként és remélem ott is rengeteg lehetőség vár majd rám. Egy biztos, mindenképp az irodalommal szeretnék foglalkozni, örökre.
F. L. M.
